Véget értek az ünnepek, kezdünk visszarázódni a normál kerékvágásba. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan-lassan kezd lekopni a szilveszteri smink az óvodás lányunkról. Mert ugye, egy hároméves már tökéletesen tisztában van az alkalomhoz illó megjelenéssel és míg az anyja a sokszor megénekelt, legendás kikopott melegítőnadrágban várja az óesztendő végét, addig a kis hölgy időt és az anyja energiáit nem kímélve kicsinosítja magát. Csillámló szemfesték (az állra), pirosító (a homlokra is), rúzs (a könyökhajlatba) és az elmaradhatatlan koktélruha. És mivel minden szülői ráhatás ellenére ragaszkodik hozzá, hogy ő igenis megvárja az éjfélt, ebben a szerelésben esik ágyba (kilenckor, mivel szerencsére az órát még nem ismeri, így becsapható) és hajnalban is így kukorékolja fel a szüleit, mondván, hogy a bulinak folytatódnia kell. Viszont mostanra elmúlt szilveszter, újév is, talán van remény arra, hogy az ovis újra ovis külsejűvé válik...
