Valahol olvastam, hogy január eleje az év legbúbánatosabb időszaka. Sötét van, hideg van, messze a tavasz, még messzebb a nyár, ráadásul az ünnepeket is magunk mögött tudjuk.
Hmm... már aki. Hároméves ovisunk csillogó szemekkel bámul ki az ablakon a koromsötét délutánba. "Látom Mikulás Apót! " A racionális anya csak a fejét ingatja: "Nem, nem, nincs már itt, visszament Lappföldre." De van, akit nem lehet meggyőzni. "Visszafordult, hogy hozzon nekem még ajándékot!" És már szalad is, hogy kitegye a csizmát az ablakba.
Mit tehet ilyenkor Mikulás Apó? Tényleg pottyant egy tábla csokit a gondosan elhelyezett csizmába. És erről valahogy mindenkinek jobb kedve támad!
