Emlékszem, készültem az érettségire... leginkább lélekben, hogy a bizonyítánnyal a kezemben majd én is nagylánynak számítok és megvehetem életem első magassarkú cipőjét. Leérettségiztem, kiválasztottam a cipőt és akkor szembesültem vele, hogy a matekérettségi kutyafüle egy magassarkúban eltöltött naphoz képest. Azóta is sóvár irigységgel bámulom azokat a nőket, akik képesek tűsarkúban létezni...
Nos, azóta más szelek fújnak. No, nem a cipődivatban - a magassarkú mindig is magassarkú marad. Vágyott, imádott és hordhatatlan. A változás abban áll, hogy a lányok nem érettségi után döbbennek rá az élet (na jó, csak a cipődivat) árnyoldalaira.
Már a harmadik lányos anyukától hallom, hogy a még csak alsós csemete annyit rágta a szülője fülét, hogy igenis beszerzésre került az a bizonyos magassarkú. Beszerzésre került, hatalmas volt a boldogság - és a vágyott topánka azóta ott pihen a szekrény mélyén. Mert ugye az sem változott, hogy a magassarkú kellemetlenebb, mint a matekérettségi - egy alsós nyelvtan dolgozat meg kifejezett felüdülés lehet a tűsarkúban való botladozáshoz képest!
