Gardrób mesék

A lányomnak van egy barátnője. Kilencéves, mint az enyém. Okos, mint az enyém. Szép, mint az enyém. És úgy öltözik... nos, nem úgy, mint az enyém. Ugyanis az ő anyukája rábízza, mit vesz fel. Nem szól bele semmibe. Ebből adódik, hogy a kislány télvíz idején bokazokniban, térdnadrágban, ellenben kucsmában és sálban jön iskolába.

És az én lányom szájtátva nézi. Az is tetszik, ha Léna rózsaszín, csillogó pulóverhez piros kockás trapéznadrágot húz. Az is, amikor a kistesója állatmintás sapkáját veszi fel virágos muszlinkendővel. Engem meg nyúz: "Anya....!!! Én is egyedül akarom kiválasztani a ruháimat!"

Én meg szeretnék jófej anya lenni. Csak nem megy. Mert amikor a lenvászon nyári nadrágot belegyömöszöli a hótaposóba és térdig érő zöld kardigánt vesz fel az öccse fiókjából kilopott pókemberes pólóra, nem bírom türtőztetni magam és egy kétségbeesett csatakiáltással lerángatom róla...