Vendégeket vártunk és a lakás elérte azt a bizonyos, minden szülő által ismert állapotot, amikor közlekedni csakis és kizárólag úgy lehet, ha az ember egy seprűvel ösvényt vág a játéktengeren. Szóltam a csemetémnek, hogy talán egy ici-pici rendet jó lenne csinálni. Késlekedés nélkül jött a válasz: "Nekem ez így tetszik. És sokkal jobb ízlésem van, mint neked."
Ja, hát ezzel az érvvel tényleg nehéz vitatkozni...az a bizonyos ízlések és pofonok. Ráadásul derengett valami a saját gyerekkoromból. Amikor minden vendégvárás előtt akkurátosan játékokkal szórtam tele a lakást, hogy minél szebb legyen. Arra ugyan nem emlékszem, hogy a koszos zokninak, levetett pólónak és kifordított nadrágnak is a szoba közepén kellett lennie, de mint tudjuk, a gyerekek ötletekben mindig túltesznek a szüleiken....
