Amikor a nagylányom ovis lett, torkomban dobogó szívvel készültem az első szülői értekezletre. Mert ugye az egy olyan nagyon fontos, nagyon komoly dolog.... Ezzel szemben arról volt szó, hogy ki milyen jelet választ a csemetéjének.
A szívecske, napocska, virág kiosztása kisebb (nem, inkább nagyobb) közelharcba torkollott és mire észbe kaptam,hogy nekem is bele kellene szállnom az ütközetbe, már csak az esernyő árválkodott egyedül a választékban. Orromat lógatva kullogtam hazafelé.
Vajon mit fog szólni az én majdnem ovisom, hogy az anyja harcban való járatlansága miatt neki csak egy "ilyen" jel jutott?! és csodák csodájára - örült neki! Mert egy esernyőt ki lehet színezni. Díszíteni. Olyanra festeni, amilyenre éppen akarja. Ráadásul lehet sétabotnak, kardnak, varázspálcának használni!
Egyszóval, kedves anyukák, apukák, nagymamák, nagypapák és egyebek - ha kinézek az ablakon, ne a búbánat lepjen el titeket, inkább arra gondoljatok, az esernyő JÓ!!!
