Egészen sokáig meg voltam győződve arról, hogy csak egyféle gyerek létezik - az olyan, aki élvezi, ha hónaljig nyúlkál a dagonyában. Mert ugye, sarazni jó. Még akkor is, ha az ember gyermeke úgy néz ki utána, mint egy rosszabb házból való vadmalac. Ezt a nézetemet viszont felülírta a tapasztalat. Láttam a játszótéren olyan gyereket, aki tiszta maradt. Tiszta, rendezett, sármentes. És nem az idomítás magasiskolája eredményeképp volt ilyen, hiszen a testvére és az anyukája is dagonyától pöttyösön csücsültek a homokozó közepén.
Nem, ez a kislány egészen egyszerűen azért maradt tiszta, mert SZÉP volt a ruhája. És neki tisztán tetszett. Tapsikolva biztatta az iszapbirkózókat a homokozó széléről és időnként megperdült, hogy élvezze a szoknyája suhogását. Szóval, kismamák, ne adjátok fel a reményt, ilyen is létezik...
