Ovis nagylányunk kinőtte a cipőjét. Nosza, irány a bolt! Szebbnél szebb cipők sorakoztak a polcokon, rózsaszín, lila, cicás, lovas, egeres... Viszont fűzős mindegyik.
Én meg visszaemlékeztem arra az időre, amikor a mostanra már elsős nagyfiúnk kezdte az ovit. Szépen megkötött fűzővel a cipőjében. Amit minden egyes nap gondosan kihúzott és elásott a homokozóban. Szegény óvónénik négykézláb kislapáttal túrták fel érte az egész homokozót. Egy hétig tartottak ki. Aztán megkértek, hogy szerezzünk tépőzáras cipőt a legénynek.
Ugye, nem csoda, ha most a leánykánknak sem mertem megvenni a világ leggyönyörűbb fűzős cipőjét?!
