Állítólag a magyarul tanuló külföldiek szerint ez a legszebb hangzású szó kis hazánk nyelvén, most mégsem emiatt szánok rá pár sort. A cipőfűző ugyanis más miatt nevezetes, legalábbis gyerekes családoknál. Ő a TABU!!! Mármint ha az anyuka nem elég elszánt és harcedzett...
Már amikor a csemete mozgolódni kezd az ember (pontosabban az asszony) hasában, a fűzős cipők máris száműzetésbe kerülnek, mivel pocakosan elég nehéz hajlongani egy-egy megkötéshez.
Aztán mikor babánk van, ki a fene ér rá fűzni és kötni, amikor éppen ordít szemünk fénye? Pár hónap múlva meg azért nem jöhet szóba a fűzős cipő, mert a totyogó éppen akkor borítaná magára az előszobafalat, amikor a cipőnkkel bíbelődünk.
A következő probléma akkor jelentkezik, amikor a már követelőző gyermek hangot ad az irányú igényének, hogy pont olyan trendi magas szárú cipőt szeretne, mint amit ki tudja, hol látott... viszont ő még nem tudja bekötni a fűzőt. Ha már valaki fűzte be ötször egymás után a hangosan sürgető gyermeke cipőjét mondjuk a trambulin előtt, akkor megérti, hogy miért kívánjuk melegebb éghajlatra a fűzős cipő-divatot.
Ugyan azt állítják, hogy a tépőzár az űrkutatás mellékterméke, de nekem mély meggyőződésem, hogy egy anyuka találta fel...!
